Csetnek Gömör vármegyében fekvő bányászközség a Rőczei hegységben, 12 km-re nyugatra Rozsnyótól. >>>TÉRKÉP

Írásban először 1243-ban említik. 1320-ban vám- és piacjogot, városi kedvezményeket 1328-ban, majd a kard jogát 1378-ban kapta meg. 1243-ban Bors halála után a községet az Ákos fivéreknek adományozta a király. A lakosság már a XII. században  bányászattal és vasgyártással foglalkozott. 1804-ben 10 kemence és 10 hámor működött, 1832-ben pedig már 2 nagyolvasztó is.

A csetneki "fehérnép" a 19. században elsősorban dohánytermesztéssel foglalkozott. A dohányipar az 1880-as években visszaesett. A felszabaduló női munkaerő képzésével a Szontagh nővérek egy - az európai divatnak megfelelő - csipke készítési kultúráját honosították meg. Így alakult ki a gömöri vert csipke mellett egy sajátos motívumvilágú csipkekészítési technika.

Napjainkban - a világháborúk és az elmúlt évtizedek értéktiprásának eredményeként - az ott élők már csak nagyon keveset tudnak a csetneki csipkéről.

A Szontagh nővérek több évtizedes előkészületek után 1905-ben hozták létre háziiparukat, amely az ír horgolt csipke készítésének hagyományain alapult.

Édesapjuk, (Gömöri) Szontagh Pál - mint a régió kiemelkedő politikusa és üzletembere - példát mutatott kreatív, kitartó munkájával.

Az úrikisasszonyok a tervezéstől a készítésen át az értékesítésig tökéletesen kiegészítették egymást. Gyermekeik nem lévén, halálukig anyai szeretettel egyengették a Csetneki Magyar Csipke sorsát, amely sok tervezés és áldozatvállalás után vált igazi magyar csipkévé.

Első darabjaikat - amelyeket már tanítványaikkal együtt készítettek - már 1905. decemberében bemutatták a budapesti Iparművészeti Múzeumban és a Művészet és Művelődés Nőegyesületben.

A Szontagh nővérek nem elégedtek meg az ír csipke készítési módszerének átvételével, ezért a magyar úrihímzés formáival gazdagították a motívumkincset. A csipkéket Aranka tervezte, míg az első mintadarabokat Erzsébet készítette.

1907-ben már 192 rajz csipkeváltozata készült el. Legfontosabb elemeik a karika, a cseresznye, a bajuszka, a cakkos kör, a kis és szárnyas gránátalma, a cakkos tulipán, a levél és a nagy zárt rózsa lettek.

A kezdetben horgolással hálózott felületek helyébe a sokkal légiesebb csipkeöltés vagy varrás lépett.

A siker nem maradt el: amerikai megrendelések adtak munkát a gyorsan fejlődő háziiparnak. Mind belföldön, mind külföldön kelendő luxuscikk lett a Csetneki Magyar Csipke.

Az első világháború megszüntette a kiépített, jól működő gazdasági kapcsolatokat. A trianoni döntés a csipke sorsát is megpecsételte.

A századelő sikerévei az újbóli erőfeszítések ellenre sem térhettek vissza.

A Csetneki Magyar Csipke igen rangos elismerésekkel büszkélkedhet. Sok rendezvényen, kiállításon és vásáron mutatták be az érdeklődő közönségnek.

A jó ízléssel tervezett csipkék nemes kultúrkincsként ékelődtek be a kortárs műkedvelők tudatába.

A Csetneki Magyar Csipke jelene a fennmaradást tűzte ki célul.

Az életműdíjas csipkekészítő, Medgyesiné Vághy Ida áldozatos kutató munkájának köszönhetően a készítési technika át lett örökítve napjainkra.

Lelkes készítők maroknyi csoportjának kitartó munkájával a gyönyörű, eredeti tervezésű csipkeremekek -restaurálás után- így ismét megvalósulhatnak.

A jellegzetes motívumvilág megőrzésével mai tervezésű modellek is születnek.